A nemzetközi és hazai főzősműsorok térnyerése miatt lassan azt kell hinnünk, hogy minden második ember nemtől függetlenül egy rejtett sztárséf, aki csak arra vár, hogy felfedezzék és megmutathassa tudományát a nagyérdeműnek. De vajon hol találjuk a határt a hobby konyhatündérek, az önjelölt gasztro szakértők és a Michelin csillagos séfek között?
Le kell szögezni, hogy a főzés iránti szenvedély mindenképpen egy pozitív dolog, hiszen, ha csak otthon, a család örömére kezd el egyre többször főzni az apa, az anya, esetleg a gyermek, már megérte az egész, ugyanis a főzés során kevesebb adalékanyagot és mesterséges hozzávalót használunk, a rutinnal jobban figyelünk az adagokra, így kevesebb hulladékot használunk és óvjuk környezetünket. Kevésbé világmegváltó, de fontos tény az is, hogy az ámulatba ejtő, „újragondolt” fogások kreativitást igényelnek, készítőjük pedig hatalmas bókokra számíthat a környezetében élőktől. Tehát nem is biztos, hogy fontos az a bizonyos határ a gasztronómia kedvelői és azok szakértői között. A közös metszéspont ugyanis mindent felülír: a finom és egészséges ételek.
Ha úgy érzed, hogy tehetségedet és kreativitásodat nem tudod bezárni otthonod konyhájába, akkor a megfelelő alapismeretek elsajátításával akár saját éttermedet is megnyithatod, hiszen nincs is annál nagyobb dolog, ha a szenvedélyed adja a hétköznapjait sava-borsát.
