Szent István király trónra lépése után meghozta a törvényt, miszerint minden tizedik falunak építenie kell egy templomot. Ehhez rengeteg hazai kőfaragó mester szaktudása kellett. Innen gyökerezik a szakma.
Ezután egészen a XV. századig virágzott ez a terület, azonban a török uralom alatt elhurcolták a mesteremberek nagy részét, a kézművesség népszerűsége pedig csökkenni kezdett. Évtizedek, sőt, évszázadok alatt sikerült a szakmának ezt a népszerűséget (és a megfelelő szaktudást) visszaszereznie. A XIX-XX. században már a mai napig álló, az országra jellemző épületek készültek el.
A két világháború ismét letörte az ágazat fejlődését, és ez így is maradt egészen a rendszerváltásig. Azóta viszont újra emelkedik a szakma megítélése: 2001-ig 300 új templom épült az országban, közülük különösen szép a kőszegi.
A kőfaragás művészete 1000 évre vezethető vissza a magyar történelemben, hozzátartozik a kultúránkhoz. Számos gyönyörű épület viseli ennek a nyomát. Ezen kívül pedig rengeteg más területen is hasznosítható ez a szaktudás: kőfeldolgozó, kereskedő, épület-kőfaragó, kőrestaurátor, sírkőkészítő, épületburkoló, betűvéső, mozaikkészítő vagy akár műkőkészítő is lehet vele az érdeklődő.
(forrás: stoneinfo.hu)
